Évszázadokon át
Katherine épp a szobájában csókolgatta Damont amikor Emily benyitott:
-Bocsánat Miss.Pierce de várják odalent. A húga az.
-Bocsánat Miss.Pierce de várják odalent. A húga az.
-Máris megyek Emily! –gyorsan felkelt az ágyból, felöltözött és lement.
-Üdvözlöm! –köszönt rám szívélyesen és én is viszonoztam. Kimentük a Salvatore birtok kertjébe sétálni mire megtörtem a csendet:
-Mikor akarsz innen elmenni?
-Még egy kicsit játszadozom ha nem haragszol. Itt amúgy is jó nekem. Van ennivaló –és a portásra mosolygott aki a kert szélében állt-és két helyes fiú is. Miután elváltoztattam őket mehetünk!
-Hogy érted hogy mehetünk? Én nem maradok itt.
-Dehogyisnem! Üdvözlöm Stefan!
-Mi? –nem értettem a végét a mondatnak,de akkor észrevettem Stefant és én is köszöntem.
-Hogy vannak?
-Remekül köszönjük!
-Felvitték a csomagjaikat és…- nem fejezte be csak engem nézett.
-Bocsánat de mit néz? –kicsit belenevettem a végébe.
-Ja semmit elnézést! Bejönnek? Most szolgálják fel a vacsorát!
Vacsora után készülődtem lefeküdni. Nem értettem azt viszont hogy amikor Katherine-nel beszélgettünk akkor két fiút említett én viszont csak eggyel találkoztam. Hajnalban ébrettem fel egy puska lövésre és sikításokra. Gyorsan felvettem az egyik ruhámat amit nem volt túl macerás összekötözni hátul és kirohantam a villából. Kint valaki hátulról befogva a számat hátrahúzott. Mikor megfordultam Stefan állt előttem könnyező szemekkel.
-Mi történt? –kérdeztem értetlenkedve miközben letöröltem a könnyeket az arcáról.
-Az este Katherine lelepleződött, hogy…mi…is ő…valójában. –nyelt egyet.
-És még?
-Elvitték, de nem tudtuk a kocsit követni. Én segíthetek önnek viszont elmenekülni, ha már a testvérét nem tudtuk megmenteni.
-Nem kell. De ennyit adhatok! –és megcsókoltam. Mivel már motoszkált valaki a bokorban levettem a számat a szájáról és elfutottam az erdő felé. Ahogy megbeszéltük az este Katherine-nel: megtámadom és megölöm a kocsivezetőt aztán kiszabadítom őt. A tervbe viszont nem volt belevéve hogy amikor odaérek egy elegáns férfi próbálja feltörni a zárat. Nem akartam odamenni mert láttam hogy az akciója sikerült: Katherine kiszabadult, de őt ez nem nagyon érdekelte mert leütötte a fiút.
-Ezt most miért kellett?
-Bemutatom Damont!
Nem hallottam már eléggé a szívverését ahhoz hogy tudjam él még.
-És miért kellett megölnöd?
-Mert tegnap szétrombolta a terveimet. Szóval…azt csinálsz vele amit akarsz. Én addig iszom egy kicsit!- és az ájult vezető nyakát kezdte szívni. Gondolkoztam hogy most mit tegyek Damonnal mert mindjárt meghal. A végén arra jutottam hogy adok neki a véremből hátha túléli. Beleharaptam a csuklómba hogy jobban jöjjön a vér belőle és a szájához raktam. Nekem nem fájt sokszor csináltam már ilyet, meg hát nem is szívta mert nem volt eszméleténél. Már 5 perc is beletelt úgyhogy elvettem a kezem és pont Katherine is végzett a sofőrrel.
-Ezt most miért csináltad? Sosem voltál az a fajta aki „csak úgy ad a véréből”.
-Igen de szimpatikus. És miattad most ne haljon meg csak úgy ember aki szeret téged.
-Akkor ott van a sofőr! Bár rajta már nagyon tudnál segíteni. –felnevetett és elindultunk a kocsival. Én nem tudtam vezetni tehát Katherine hajtotta a lovakat. Szép volt a táj este. Reggel Damon egy tó mellett ébredt miközben Emily a száját törölgette.
-Mi..mi történt?
-Damon! Kivel volt az este?
-Egyedül.
-És Katherine adott magának a véréből?
-Nem.
-Pedig valakinek kellett mert az átváltozás elkezdődött!
U.I.:A végén képzeljetek el két döbbent fejet (csak mert ezt már nem tudtam hogy kifejezni )XD.
U.I.:A végén képzeljetek el két döbbent fejet (csak mert ezt már nem tudtam hogy kifejezni )XD.
