Az egészbe csak Katherine zavart bele.
-Ó bocsánat de…Judith néni hív, én meg hallottam hogy itt vagy. De azt hittem hogy egyedül!- nézett Damora.
-Jó megyek! Szia! –Katherine becsukta utánam az ajtót és így szólt:
-Kell a másik is?
-Mire gondolsz?
-Stefan. Kölcsönadhatom hogy mindkettőjükkel játszhass. De persze ha csak Damon akkor vidd, rá nincs szükségem.
-Te totál hülye vagy! Nem is hívott Judith néni, ugye? Csak te szórakozol velem mert nem ismersz. Én támadok ha kell még rád is.
-Ismerlek eléggé hogy tudjam: le tudlak győzni a saját játékomban.
-Ez nem a te játékod!
-Akkor a miénk! Egyre megy!- azzal vállat vonva felsétált a szobájába. Én egy órával később feküdtem le aludni. Reggel a telefonom keltett, de nem azzal a zenével amit én állítottam be. Ezen persze hamar túltettem magam és elindultam iskolába. Fél óra se telt bele hogy megérkeztem és egyből a női mosdó felé vettem az irányt. Caroline volt bent és épp a kabátját vette le. Ismerem már egy ideje de nem sokat beszéltünk eddig. Olyan tipikus kurvának tűnt és tűnik most is. Reménykedtem hogy nem szólal meg de végül megtörte a csendet:
-Tudom mi vagy! Már egy hete tudom de eddig nem voltunk olyan helyzetben hogy beszélhessünk.
-Oké. –nem próbáltam meg letagadni mert én is tudtam mi ő.
-Ennyi? Már bocsi de ennél többre számítottam! Kicsit lehetnél meglepődve vagy valami…
-Te is az vagy! Ami én. –a végén elcsuklott a hangom.
-Mi az igazi neved?
-Alice.
-De Alice micsoda?
-Pierce. Petrova ha így jobban tetszik. –és kimentem a mosdóból.
-Alice! –Elena rohant felém a könyveivel.
-Mi van?
-Egy támadás. Megint. Figyelj Caroline elmondta a Petrova-s sztorit ezért hozzád jöttem. Két járókelő meghalt 6-an pedig súlyos sebeket szereztek.
Ki mentünk az iskolából, hogy én is meg tudjam nézni, de én először Damont láttam meg a túloldalon. Amikor már a földön fekvő emberekre koncentráltam megláttam valamit. Odamentem az egyik halotthoz és megnéztem a kezét. Egy Mystic Falls térkép volt rárajzolva az ujján pedig egy nap elleni gyűrű. Feltehetőleg Stefané volt mert a Salvatore név volt belekarcolva. Damon is odajött hozzám és a már majdnem ájult Elenához.
-Damon ez Stefan gyűrűje! –szólalt meg Elena repedt fazék hangján.
-Én tegnap délelőtt óta nem láttam Stefant. –és levette róla a gyűrűt. Hirtelen vaalmi szagra lettem figyelmes. A vérre. Már vagy 1 teljes napja nem ettem mert nem volt rá időm most pedig itt van ez a sok hulla, mentős és nézelődő. Damon meglepettem bámult rám aztán megszorította a karom. Elena hitetlenkedve fordult felénk és megijedt tőlem. Rájöttem hogy mi történt: előjött belőlem az a szörny akinek eddig tudtam parancsolni. De most már nem megy. Damon szorításából kikecmeregve rávettem magam az egyik mentősre.
