Spoilerek

Hamarosan hozom az új fejezetet addig is néhány spoiler:
- Michelle látta meg az erdőben Alice-t (bár gondolom sejtettétek :P)
- Sok visszatekintős rész lesz
- Még több Damon- Alice jelenet lesz
- Többet tudhatunk majd meg Caroline kilétéről
- Katherine akcióba lendül

8. fejezet- Az erdő szélén

Köszönöm szépen azokat a kommenteket amik tartották bennem a lelket! Meghoztam a 8.fejezet-et ami nekem nagyon nem tetszik. Michelle-t a végére raktam, és úgy tervezem, hogy inkább a köv. fejezet lesz az övé. Majd még meglátom. ^^ Jó olvasást. :)
____________________________________________

Rég nem gondolkoztam azon, hogy mi lehet Caroline-al. Nem is igazán ismerem őt annyira mindig is a szőke dívaként gondoltam rá aki engem észre sem vett. De most, hogy ilyen szomorúan itt állt előttem az anyja, és engem kérdez minden eddigi véleményemet félresöpörtem és megpróbáltam együtt érezni még akkor is ha a kedvem és az eszem nem éppen itt járt.

- Már egy jópár napja nem is láttam. Mióta volt az a támadás az iskolánál... – láttam, hogy a kis sztorijaim, hogy mikor láttam őt utonjára nem nagyon érdekelték. – Keresték már?
- Azt mondták, hogy mindent tűvé tettek érte, mert több mint 14 órája eltűnt, de semmi. Azt feltételezik, hogy vagy elszökött egy fiúval, vagy meghalt.

- Nekem fogalmam sincs, hogy hol.. – nem engedte, hogy befejezzem a mondatom.

- Segíts! Kérlek!

- Miért pont engem kér meg, hogy segítsek?

- Láttalak Caroline-al beszélni, és mert tudom, hogy Elenáék egy kicsit sem mozdulnának érte.

- De ők ismerik én csak látásból..

- De te vagy az egyetlen aki megtalálhatja. A rendőrségen nem engedik a magán nyomozást és a többiek oda mennének. Téged nem ismerlek annyira, de a lányom nagyon sokat mesélt róla. Tegyél meg mindent amit tudsz!
Sarkon fordult és elment, még csak esélyt sem hagyva a tiltakozásomra. Pár percem volt eltűnni az utcából amíg Damon-ék utánam nem jönnének. A hazafelé vezető úton, csak azokra a mondatokra tudtam gondolni amiket a Sheriff mondott.             Hogy találhatnám meg Caroline-t amikor alig ismerem?
-Alice! – amikor meghallottam a hangot a hátam mögül nem tudtam mitévő legyek. Elfussak vagy nézzek szembe vele. Damonnel.

- Damon.

- Miért nem mondtad meg?

- Mit mondhattam volna? Alig ismerlek... téged is és itt mindenki mást. Két mondat után máskor közöljem, hogy vámpír vagyok?

- Nem így gondoltam ugye tudod.

- Akkor mégis hogy? – szinte már kiabáltam hozzá, mert dühös voltam. Mégis, hogy gondolja mindezt amit most a fejemhez vág?!

- Nem tudom. Fogalmam sincs, talán... azt hittem már ismerjük egymást ennyire. Mi a teljes neved?

- Mégis miért?

- Mi a neved?

- Alice Pierce. Most örülsz? Elegem van abból, hogy ti mind azt hiszitek, hogy sokkal jobban tudtok nálam mindent. Pedig nem így van. És én ezt a beszélgetést most be is fejeztem.

Egyszerűen, de mégis egy kis bűntudattal folytattam az utam hazafelé. A harmadik utca után rádöbbentem, hogy annyira elkalandoztak a gondolataim a Damon- féle ügyről, hogy egyáltalán nem hazafelé tartok. Az erdő szélén álltam ahol már alig voltak emberek. Gondolkoztam, hogy egyek-e valamit ha már úgyis itt tömegforgalom. Megláttam egy lányt ácsorogni a buszmegállóban. Az arcát nem láttam mert pont háttal állt nekem ami mindig jól jön evésnél. Lassan, de magabiztosan sétáltam oda mögé és a nyaka fölé hajolva belemélyesztettem a fogaim. A száját befogtam így hát esély se lett volna kiabálni. Mikor befejeztem és felemelkedtem egy nem várt személyt láttam magam előtt. Reménykedtem benne, hogy senki nem lát, de úgy látszik tévedtem. Egy rövid barna hajú lány állt velem szembe, meglepődve azon amit lát.

Folytassam?

Hát igen... nektek köszönhető, hogy feltettem most ezt a kérdést. Leírtam a 7.fejezetet erre mit kapok: 1 kommentet... Nem vagyok akaratos, de azért ez elég rosszul esett. A komi határ 5, tehát amíg nem jön min. 4 komment addig ne várjatok új fejezetet. Amúgy sem jó a kedvem...

Új szereplő?

Nem akartam sok új szereplőt betenni, de most muszáj lesz úgyérzem. A következő részben megtudhatjátok ki is az a Michelle Forbes. Igen, Caroline egyik rokona, de ez még semmi. :P Na szóval a 8.fejezetben kiderül. Nem tudom még, hogy állandó szereplő lesz- e vagy nem, de oldalra kitettem őt is. Remélem felkeltettem sokatok érdeklődését! :)

7. fejezet- Minden kiderül

Sziasztok! ^^ Mivel meg van az 5 komment ezért itt van a legújabb fejezet. :D Szerintem fejlődtem, de ezt döntsétek el ti. A komi határ még mindig 5. :) A következő részben lesz egy új szereplő őt hamarosan bemutatom. Most pedig jó olvasást! :)
____________________________________________

7. fejezet- Minden kiderül.

Az éles hang zúgásától hamar összerogyottak a lábaim és már nem bírtam állni. Miután már én és Katherine is a földön feküdtünk kínok közt hirtelen csönd lett. Még egy tű csattanását is meg lehetett volna hallani.
- Remélem tanultál a leckéből, Alice! Ilyet máskor ne. – fejezte be a mondatát Isobel aki igaz hirtelen jött be a szobába ugyanolyan hirtelenséggel távozott is.
- Tudtam. – folytatta a mondanivalóját Katherine.
- De azt, hogy mi közünk van egymáshoz azt nem.
Vetettem még rá egy pillantást majd kivonultam a szobából, le a lépcsőn egyenesen ki az ajtón. Meg sem álltam a Grill- ig ahol egy ismerős arcot sem láttam, így bementem kértem egy italt és leültem. Az agyamban egy csomó gondolat volt, úgy kavarogtak mint ha egy tornádó lenne. Jó lett volna összesöpörni és kidobni őket, de ez nem mehetett olyan könnyen, hisz ha nem is épp ezeken járt a fejem mindig befurakodott az egyik. Hirtelen egy illat csapta meg az orrom, egy illat amit én mindig is kellemesnek tartottam, de most nem hiányzott. Damon jött be egyenesen a pulthoz ment és rendelt. Utána körülnézett, felmérte a terepet és engem is meglátott. Ahogy sejtettem, idesétált.
- Szia, Alicee. – a mondat végét addig húzta amíg le nem ült a mellettem lévő székre.
- Damon.
- Most haragszol? Nem én tehetek róla, hogy Elena ilyen rámenős. – így közelebbről Damoból áradt az alkoloh szaga és ez még a beszédén és a mozgásán is meglátszott.
- Mennyit ittál?

- Csak egy picit. – még az ujjával is mutatta azt a „picit”.
- Nem kéne hazamenned és ki aludnod magad?
- Hazakísérsz? – egy játékos mosolyt vetett rám.
- Gyere!
Damon szinte már alig állt a lábán, vánszorgott néha még belém is kapaszkodott, hogy nehogy elessen.
- Iitt lakok!- mutatott a házukra. Tudtam, hogy ott lakik hisz már jártam bent, ezzel szerintem ő maga is tisztában van.
- Nem mondod, Damon? Erre magamtól is rájöttem.
- Hívd fel Carolin- t!
- Ki az a Carolin? Nem Caroline akart lenn?
- Igen a kis szőkét. – a szemet forgatva elő vettem a telefonom és már tárcsáztam is Caroline számát. Egy kis idő múlva lettem a telefont.
- Nem veszi fel.
- Bejössz? – kérdezte Damon udvariatlanul és mogorva hangon.
- Egyedül is be tudsz menni nem? Akkor hajrá!
- Légy szíves, Alice gyere be! – na ez már fokkal hívogatóbban hangzott így Damonnal együtt az ajtó felé vettük az irányt. Benn Bonnie és Elena vártak már ránk. Vagyis inkább, csak rám. Érezhető volt a feszültség.
- Alice, tudjuk ki vagy.- azért most valahogy nem éppen erre számítottam és még az időzítés sem jött valami jól.
- Alice én mondtam Bonnie- nak, hogy ne most, de tudod milyen hajthatatlan... – kezdett el magyarázkodni Elena.
- Miért mi? Netalántán vérfarkas? – Damon hangos nevetésbe kezdett.
- Vámpír, Damon. – Bonnie olyan erővel emelte ki az utolsó szót mintha valami bűncselekményt követtem volna el. Damon eközben rendesen felállt, kihúzta magát és aggodó arccal rám pillantott.
- Ez igaz? – tudtam, hogy eljött az idő, hogy visszatérjek önmagamhoz és kilépjek a hazugságokból. Nehéz volt ezt tenni, de eljött az ideje.

- Sokáig tartott rájönni. – cinkos mosolyt vetettem Bonnie-ra – Igen, Damon vámpír vagyok, elég régóta. Mi is találkoztunk már, de nem hiszem, hogy felismernél, mert épp halottként feküdtél előttem. És igen, Katherine a testvérem. Na, de most ha nem haragszotok van még egy kis dologom! – megint a vámpírképességeimre hagyatkozva kirohantam a házból és becsaptam magam mögött az ajtót. Még az utca végére sem értem el mikor Caroline anyja hirtelen elém állt:

- Hol van a lányom? – látszott rajta, hogy visszatartja a sírást.
- Mi történt? – kérdeztem vissza.
- Már két napja nem jött haza és nincs sehol. A rendőrségen tegnap óta keresik és ma azt mondták, hogy valószínűleg meghalt.

3.lépés is kipipálva: kész az aloldal!

Na, kattintgatásra fel, hiszen az aloldal újra üzemel! Mindenki figyelmébe ajánlom, hiszen fontos dologok vannak/lesznek rajta. :)
Megnézem az aloldalt!
Aki még nem tette meg az olvassa el a hatodik fejezetet és véleményezze! Köszönöm. :D

6.fejezet- Delena

Itt is lennék a legújabb fejezettel. Őszintén szólva nekem nem tetszik, kijöttem a gyakorlatból. Kicsit rövidre fogtam az egészet, nem tudom miért. Nem is izgalmas... na mindegy befejezem a saját történetem szidását. Bevezetem a kommenthatárt. Min. 5 kommentet kérek vagy a csetbe vagy hozzászólásba, addig nem lesz új fejezet. A köv. rész nem tudom mikorra várható, mert megyek Pestre. Majd úgyis észreveszitek. ^^ Egyébként ez a Delena páros nem lesz állandó, nyugi. :P
____________________________________________

Egyből miután rávettettem magam a mentősre ugyanott találtam magam. Damon mellett álltam rezzenéstelenül. Úgy látszik már Mystic Falls- ba is elérkezett a mágia és ezzel együtt a boszorkányság is. Damon, Elena és én is elmélkedve álltunk az egész katasztrófa közepén, de mind végig máson gondolkoztunk, míg nem megérkezett még több mentős és rendőr a helyszínre akik eltereltek onnan minket. A hazafelé tartó út is csöndesen telt, míg nem Elena megtörte ezt:
- Mi van, Stefannal? –kérdezte csüggedten.
- Reggel óta nem is láttam. Szerintem már este sem volt otthon.
- Te nem tudsz róla semmit, Alice? –mivel már a beszélgetés kezdetén sem figyeltem, ezért válaszom is teljesen értelmetlen volt.
- Micsoda? Én? Stefanról? Na ne nevettess. – Damon és Elena is rettentő furcsán néztek rám.
- Oké mindegy, szerintem ma Elena még nyugodtan aludj és reménykedj. Ha nem lesz semmi akkor holnap elmegyek és megkeresem Stefant. Most pedig hazakísérjelek?
Automatikusan válaszoltam volna, ha Elena közbe nem szólt.
- Persze, Damon. – először azt hittem, hogy tőlem kérdezte.
- Alice, téged is?
- Nem kell, kössz. Hazatalálok. – és ezzel a  mondattal be is fordultam rögtön a következő utcába. Természetesen nem hazafelé vettem az irányt hanem szorosan Damon és Elena mögött mentem, hogy megfigyeljem őket. Szótlanul mentek egymás mellett, látszott, hogy mind a ketten másról gondolkoznak. Mikor megérkeznek Elena házához, Damon felkíséri egészen az ajtóig. Onnantól pedig már csak a képességeimre hagyatkozhattam a lehallgatásban.
- Damon! Meg fogod találni Stefan-t?
- Mindent bele adok... – de a mondatába belezavart az, hogy Elena megcsókolta őt. Ezek után már, csak annyi következett, hogy Elena bemenjen a házba, de én azt már nem vártam meg. Ennyi bőven elég volt az egész „filmből”. Sértve indultam haza. Az út körübelül 5 percig tartott, mert siettem. Otthon aztán másra sem vágytam, hogy bedőljek az ágyamba és aludjak, de persze ez nem valósulhatott meg, mert ott volt ő is. Egy régi ellenségem akiről azt hittem, hogy elfelejthetem az egész életemre, de most mégis ott állt előttem.
- Szervusz, Alice. Rég nem láttalak, de nem is változtál sokat. Még mindig szép vagy. – kirázott a hideg a hangjától.
- Mit keresel itt, Isobel?
- Van nekem egy lányom nyilván tisztában vagy vele. Elena. Érte jöttem el.
- Ő a lányod? Mi az oka a hasonlóságnak közte és Katherine közt? Ha ők hasonlítanak én miért nem?
- Túl sok kérdésed van, édesem. Majd idővel mindenre rájössz, hidd el. – ezzel a mondattal befejezte és már el is tűnt  a szobámból. Ezek után persze érthető reakció, hogy átrohantam Katherine-hez.
- Te tudtad, hogy Isobel lány Elena?
- Persze, hogy tudtam. Ez nyilvánvaló.
- És neked mi közöd mindehhez? – viszont a válaszát már nem sikerült megtudnom, mert hirtelen az össze villany lekapcsolódott a házban és egy iszonyú éles, visító hangot hallottunk. Legalábbis mi, vámíprok.