Folytassam?

Hát igen... nektek köszönhető, hogy feltettem most ezt a kérdést. Leírtam a 7.fejezetet erre mit kapok: 1 kommentet... Nem vagyok akaratos, de azért ez elég rosszul esett. A komi határ 5, tehát amíg nem jön min. 4 komment addig ne várjatok új fejezetet. Amúgy sem jó a kedvem...

Új szereplő?

Nem akartam sok új szereplőt betenni, de most muszáj lesz úgyérzem. A következő részben megtudhatjátok ki is az a Michelle Forbes. Igen, Caroline egyik rokona, de ez még semmi. :P Na szóval a 8.fejezetben kiderül. Nem tudom még, hogy állandó szereplő lesz- e vagy nem, de oldalra kitettem őt is. Remélem felkeltettem sokatok érdeklődését! :)

7. fejezet- Minden kiderül

Sziasztok! ^^ Mivel meg van az 5 komment ezért itt van a legújabb fejezet. :D Szerintem fejlődtem, de ezt döntsétek el ti. A komi határ még mindig 5. :) A következő részben lesz egy új szereplő őt hamarosan bemutatom. Most pedig jó olvasást! :)
____________________________________________

7. fejezet- Minden kiderül.

Az éles hang zúgásától hamar összerogyottak a lábaim és már nem bírtam állni. Miután már én és Katherine is a földön feküdtünk kínok közt hirtelen csönd lett. Még egy tű csattanását is meg lehetett volna hallani.
- Remélem tanultál a leckéből, Alice! Ilyet máskor ne. – fejezte be a mondatát Isobel aki igaz hirtelen jött be a szobába ugyanolyan hirtelenséggel távozott is.
- Tudtam. – folytatta a mondanivalóját Katherine.
- De azt, hogy mi közünk van egymáshoz azt nem.
Vetettem még rá egy pillantást majd kivonultam a szobából, le a lépcsőn egyenesen ki az ajtón. Meg sem álltam a Grill- ig ahol egy ismerős arcot sem láttam, így bementem kértem egy italt és leültem. Az agyamban egy csomó gondolat volt, úgy kavarogtak mint ha egy tornádó lenne. Jó lett volna összesöpörni és kidobni őket, de ez nem mehetett olyan könnyen, hisz ha nem is épp ezeken járt a fejem mindig befurakodott az egyik. Hirtelen egy illat csapta meg az orrom, egy illat amit én mindig is kellemesnek tartottam, de most nem hiányzott. Damon jött be egyenesen a pulthoz ment és rendelt. Utána körülnézett, felmérte a terepet és engem is meglátott. Ahogy sejtettem, idesétált.
- Szia, Alicee. – a mondat végét addig húzta amíg le nem ült a mellettem lévő székre.
- Damon.
- Most haragszol? Nem én tehetek róla, hogy Elena ilyen rámenős. – így közelebbről Damoból áradt az alkoloh szaga és ez még a beszédén és a mozgásán is meglátszott.
- Mennyit ittál?

- Csak egy picit. – még az ujjával is mutatta azt a „picit”.
- Nem kéne hazamenned és ki aludnod magad?
- Hazakísérsz? – egy játékos mosolyt vetett rám.
- Gyere!
Damon szinte már alig állt a lábán, vánszorgott néha még belém is kapaszkodott, hogy nehogy elessen.
- Iitt lakok!- mutatott a házukra. Tudtam, hogy ott lakik hisz már jártam bent, ezzel szerintem ő maga is tisztában van.
- Nem mondod, Damon? Erre magamtól is rájöttem.
- Hívd fel Carolin- t!
- Ki az a Carolin? Nem Caroline akart lenn?
- Igen a kis szőkét. – a szemet forgatva elő vettem a telefonom és már tárcsáztam is Caroline számát. Egy kis idő múlva lettem a telefont.
- Nem veszi fel.
- Bejössz? – kérdezte Damon udvariatlanul és mogorva hangon.
- Egyedül is be tudsz menni nem? Akkor hajrá!
- Légy szíves, Alice gyere be! – na ez már fokkal hívogatóbban hangzott így Damonnal együtt az ajtó felé vettük az irányt. Benn Bonnie és Elena vártak már ránk. Vagyis inkább, csak rám. Érezhető volt a feszültség.
- Alice, tudjuk ki vagy.- azért most valahogy nem éppen erre számítottam és még az időzítés sem jött valami jól.
- Alice én mondtam Bonnie- nak, hogy ne most, de tudod milyen hajthatatlan... – kezdett el magyarázkodni Elena.
- Miért mi? Netalántán vérfarkas? – Damon hangos nevetésbe kezdett.
- Vámpír, Damon. – Bonnie olyan erővel emelte ki az utolsó szót mintha valami bűncselekményt követtem volna el. Damon eközben rendesen felállt, kihúzta magát és aggodó arccal rám pillantott.
- Ez igaz? – tudtam, hogy eljött az idő, hogy visszatérjek önmagamhoz és kilépjek a hazugságokból. Nehéz volt ezt tenni, de eljött az ideje.

- Sokáig tartott rájönni. – cinkos mosolyt vetettem Bonnie-ra – Igen, Damon vámpír vagyok, elég régóta. Mi is találkoztunk már, de nem hiszem, hogy felismernél, mert épp halottként feküdtél előttem. És igen, Katherine a testvérem. Na, de most ha nem haragszotok van még egy kis dologom! – megint a vámpírképességeimre hagyatkozva kirohantam a házból és becsaptam magam mögött az ajtót. Még az utca végére sem értem el mikor Caroline anyja hirtelen elém állt:

- Hol van a lányom? – látszott rajta, hogy visszatartja a sírást.
- Mi történt? – kérdeztem vissza.
- Már két napja nem jött haza és nincs sehol. A rendőrségen tegnap óta keresik és ma azt mondták, hogy valószínűleg meghalt.