Spoilerek

Hamarosan hozom az új fejezetet addig is néhány spoiler:
- Michelle látta meg az erdőben Alice-t (bár gondolom sejtettétek :P)
- Sok visszatekintős rész lesz
- Még több Damon- Alice jelenet lesz
- Többet tudhatunk majd meg Caroline kilétéről
- Katherine akcióba lendül

8. fejezet- Az erdő szélén

Köszönöm szépen azokat a kommenteket amik tartották bennem a lelket! Meghoztam a 8.fejezet-et ami nekem nagyon nem tetszik. Michelle-t a végére raktam, és úgy tervezem, hogy inkább a köv. fejezet lesz az övé. Majd még meglátom. ^^ Jó olvasást. :)
____________________________________________

Rég nem gondolkoztam azon, hogy mi lehet Caroline-al. Nem is igazán ismerem őt annyira mindig is a szőke dívaként gondoltam rá aki engem észre sem vett. De most, hogy ilyen szomorúan itt állt előttem az anyja, és engem kérdez minden eddigi véleményemet félresöpörtem és megpróbáltam együtt érezni még akkor is ha a kedvem és az eszem nem éppen itt járt.

- Már egy jópár napja nem is láttam. Mióta volt az a támadás az iskolánál... – láttam, hogy a kis sztorijaim, hogy mikor láttam őt utonjára nem nagyon érdekelték. – Keresték már?
- Azt mondták, hogy mindent tűvé tettek érte, mert több mint 14 órája eltűnt, de semmi. Azt feltételezik, hogy vagy elszökött egy fiúval, vagy meghalt.

- Nekem fogalmam sincs, hogy hol.. – nem engedte, hogy befejezzem a mondatom.

- Segíts! Kérlek!

- Miért pont engem kér meg, hogy segítsek?

- Láttalak Caroline-al beszélni, és mert tudom, hogy Elenáék egy kicsit sem mozdulnának érte.

- De ők ismerik én csak látásból..

- De te vagy az egyetlen aki megtalálhatja. A rendőrségen nem engedik a magán nyomozást és a többiek oda mennének. Téged nem ismerlek annyira, de a lányom nagyon sokat mesélt róla. Tegyél meg mindent amit tudsz!
Sarkon fordult és elment, még csak esélyt sem hagyva a tiltakozásomra. Pár percem volt eltűnni az utcából amíg Damon-ék utánam nem jönnének. A hazafelé vezető úton, csak azokra a mondatokra tudtam gondolni amiket a Sheriff mondott.             Hogy találhatnám meg Caroline-t amikor alig ismerem?
-Alice! – amikor meghallottam a hangot a hátam mögül nem tudtam mitévő legyek. Elfussak vagy nézzek szembe vele. Damonnel.

- Damon.

- Miért nem mondtad meg?

- Mit mondhattam volna? Alig ismerlek... téged is és itt mindenki mást. Két mondat után máskor közöljem, hogy vámpír vagyok?

- Nem így gondoltam ugye tudod.

- Akkor mégis hogy? – szinte már kiabáltam hozzá, mert dühös voltam. Mégis, hogy gondolja mindezt amit most a fejemhez vág?!

- Nem tudom. Fogalmam sincs, talán... azt hittem már ismerjük egymást ennyire. Mi a teljes neved?

- Mégis miért?

- Mi a neved?

- Alice Pierce. Most örülsz? Elegem van abból, hogy ti mind azt hiszitek, hogy sokkal jobban tudtok nálam mindent. Pedig nem így van. És én ezt a beszélgetést most be is fejeztem.

Egyszerűen, de mégis egy kis bűntudattal folytattam az utam hazafelé. A harmadik utca után rádöbbentem, hogy annyira elkalandoztak a gondolataim a Damon- féle ügyről, hogy egyáltalán nem hazafelé tartok. Az erdő szélén álltam ahol már alig voltak emberek. Gondolkoztam, hogy egyek-e valamit ha már úgyis itt tömegforgalom. Megláttam egy lányt ácsorogni a buszmegállóban. Az arcát nem láttam mert pont háttal állt nekem ami mindig jól jön evésnél. Lassan, de magabiztosan sétáltam oda mögé és a nyaka fölé hajolva belemélyesztettem a fogaim. A száját befogtam így hát esély se lett volna kiabálni. Mikor befejeztem és felemelkedtem egy nem várt személyt láttam magam előtt. Reménykedtem benne, hogy senki nem lát, de úgy látszik tévedtem. Egy rövid barna hajú lány állt velem szembe, meglepődve azon amit lát.