Évszázadokon át-5.fejezet

Kb. 1 órája raktam fel a 4.-et de már itt is a következő. Ez az első visszaemlékezős részem de szerintem jó lett! :))
Néhány FONTOS szabály:
-Péntekig vagy szombatik tuti biztos hogy nem lesz új rész mert hétköznap nem gépezhetek.
-Ez nem ugyanott folytatódik ahol a 4. abbamaradt azért mert:
1.Hogy izguljatok xD.
2.Ez egy visszatekintős rész mert ilyen még nem volt. :))
Komit kérnék a chatbe vagy a kommentekhez! :)) Kicsit hosszabb lett mint szokott lenni de nem baj. Szerintem jó. Jó szórakozást: Lyra.
___________________________________________________________________________
Mystic Falls 1827.

Évszázadokon át

Katherine épp a szobájában csókolgatta Damont amikor Emily benyitott:
-Bocsánat Miss.Pierce de várják odalent. A húga az.

-Máris megyek Emily! –gyorsan felkelt az ágyból, felöltözött és lement.

-Üdvözlöm! –köszönt rám szívélyesen és én is viszonoztam. Kimentük a Salvatore birtok kertjébe sétálni mire megtörtem a csendet:

-Mikor akarsz innen elmenni?

-Még egy kicsit játszadozom ha nem haragszol. Itt amúgy is jó nekem. Van ennivaló –és a portásra mosolygott aki a kert szélében állt-és két helyes fiú is. Miután elváltoztattam őket mehetünk!

-Hogy érted hogy mehetünk? Én nem maradok itt.

-Dehogyisnem! Üdvözlöm Stefan!

-Mi? –nem értettem a végét a mondatnak,de akkor észrevettem Stefant és én is köszöntem.

-Hogy vannak?

-Remekül köszönjük!

-Felvitték a csomagjaikat és…- nem fejezte be csak engem nézett.

-Bocsánat de mit néz? –kicsit belenevettem a végébe.

-Ja semmit elnézést! Bejönnek? Most szolgálják fel a vacsorát!

Vacsora után készülődtem lefeküdni. Nem értettem azt viszont hogy amikor Katherine-nel beszélgettünk akkor két fiút említett én viszont csak eggyel találkoztam. Hajnalban ébrettem fel egy puska lövésre és sikításokra. Gyorsan felvettem az egyik ruhámat amit nem volt túl macerás összekötözni hátul és kirohantam a villából. Kint valaki hátulról befogva a számat hátrahúzott. Mikor megfordultam Stefan állt előttem könnyező szemekkel.

-Mi történt? –kérdeztem értetlenkedve miközben letöröltem a könnyeket az arcáról.

-Az este Katherine lelepleződött, hogy…mi…is ő…valójában. –nyelt egyet.

-És még?

-Elvitték, de nem tudtuk a kocsit követni. Én segíthetek önnek viszont elmenekülni, ha már a testvérét nem tudtuk megmenteni.

-Nem kell. De ennyit adhatok! –és megcsókoltam. Mivel már motoszkált valaki a bokorban levettem a számat a szájáról és elfutottam az erdő felé. Ahogy megbeszéltük az este Katherine-nel: megtámadom és megölöm a kocsivezetőt aztán kiszabadítom őt. A tervbe viszont nem volt belevéve hogy amikor odaérek egy elegáns férfi próbálja feltörni a zárat. Nem akartam odamenni mert láttam hogy az akciója sikerült: Katherine kiszabadult, de őt ez nem nagyon érdekelte mert leütötte a fiút.

-Ezt most miért kellett?

-Bemutatom Damont!

Nem hallottam már eléggé a szívverését ahhoz hogy tudjam él még.

-És miért kellett megölnöd?

-Mert tegnap szétrombolta a terveimet. Szóval…azt csinálsz vele amit akarsz. Én addig iszom egy kicsit!- és az ájult vezető nyakát kezdte szívni. Gondolkoztam hogy most mit tegyek Damonnal mert mindjárt meghal. A végén arra jutottam hogy adok neki a véremből hátha túléli. Beleharaptam a csuklómba hogy jobban jöjjön a vér belőle és a szájához raktam. Nekem nem fájt sokszor csináltam már ilyet, meg hát nem is szívta mert nem volt eszméleténél. Már 5 perc is beletelt úgyhogy elvettem a kezem és pont Katherine is végzett a sofőrrel.

-Ezt most miért csináltad? Sosem voltál az a fajta aki „csak úgy ad a véréből”.

-Igen de szimpatikus. És miattad most ne haljon meg csak úgy ember aki szeret téged.

-Akkor ott van a sofőr! Bár rajta már nagyon tudnál segíteni. –felnevetett és elindultunk a kocsival. Én nem tudtam vezetni tehát Katherine hajtotta a lovakat. Szép volt a táj este. Reggel Damon egy tó mellett ébredt miközben Emily a száját törölgette.

-Mi..mi történt?

-Damon! Kivel volt az este?

-Egyedül.

-És Katherine adott magának a véréből?

-Nem.

-Pedig valakinek kellett mert az átváltozás elkezdődött!

U.I.:A végén képzeljetek el két döbbent fejet (csak mert ezt már nem tudtam hogy kifejezni )XD.

Előzetes-Évszázadokon át

Megpróbálom estére megírni és akkor majd szombatom hozok egy új fejezetet!
Szóval az 5.fejezet- Évszázadokon át előzetese:
Katherine és Álice két 500 éves vámpír. Vajon milyen volt az életük azelőtt hogy Mystic Falls-be költöztek? Két vámpír fiú közt őrlődve Katherine-nek biztos nem nehéz, de Alice-nak annál inkább: megismerve Stefant egy kicsit kezdett kételkedni a saját életében. Mindent eldöntött egy csók köztük, de aztán elkellett menekülniük a városból és elszakadtak egymástól. És ez mind miért volt? Kiderül az 5.fejezetben :)).

4.fejezet

Ehhez most nincs cím mert nem tudok xD. Komikat a chatbe! :)) U.I.: kicsit rövid és uncsi de nem volt ihlet.

______________________________________________________________________

Az egészbe csak Katherine zavart bele.

-Ó bocsánat de…Judith néni hív, én meg hallottam hogy itt vagy. De azt hittem hogy egyedül!- nézett Damora.

-Jó megyek! Szia! –Katherine becsukta utánam az ajtót és így szólt:

-Kell a másik is?

-Mire gondolsz?

-Stefan. Kölcsönadhatom hogy mindkettőjükkel játszhass. De persze ha csak Damon akkor vidd, rá nincs szükségem.

-Te totál hülye vagy! Nem is hívott Judith néni, ugye? Csak te szórakozol velem mert nem ismersz. Én támadok ha kell még rád is.

-Ismerlek eléggé hogy tudjam: le tudlak győzni a saját játékomban.

-Ez nem a te játékod!

-Akkor a miénk! Egyre megy!- azzal vállat vonva felsétált a szobájába. Én egy órával később feküdtem le aludni. Reggel a telefonom keltett, de nem azzal a zenével amit én állítottam be. Ezen persze hamar túltettem magam és elindultam iskolába. Fél óra se telt bele hogy megérkeztem és egyből a női mosdó felé vettem az irányt. Caroline volt bent és épp a kabátját vette le. Ismerem már egy ideje de nem sokat beszéltünk eddig. Olyan tipikus kurvának tűnt és tűnik most is. Reménykedtem hogy nem szólal meg de végül megtörte a csendet:

-Tudom mi vagy! Már egy hete tudom de eddig nem voltunk olyan helyzetben hogy beszélhessünk.

-Oké. –nem próbáltam meg letagadni mert én is tudtam mi ő.

-Ennyi? Már bocsi de ennél többre számítottam! Kicsit lehetnél meglepődve vagy valami…

-Te is az vagy! Ami én. –a végén elcsuklott a hangom.

-Mi az igazi neved?

-Alice.

-De Alice micsoda?

-Pierce. Petrova ha így jobban tetszik. –és kimentem a mosdóból.

-Alice! –Elena rohant felém a könyveivel.

-Mi van?

-Egy támadás. Megint. Figyelj Caroline elmondta a Petrova-s sztorit ezért hozzád jöttem. Két járókelő meghalt 6-an pedig súlyos sebeket szereztek.

Ki mentünk az iskolából, hogy én is meg tudjam nézni, de én először Damont láttam meg a túloldalon. Amikor már a  földön fekvő emberekre koncentráltam megláttam valamit. Odamentem az egyik halotthoz és megnéztem a kezét. Egy Mystic Falls térkép volt rárajzolva az ujján pedig egy nap elleni gyűrű. Feltehetőleg Stefané volt mert a Salvatore név volt belekarcolva. Damon is odajött hozzám és a már majdnem ájult Elenához.

-Damon ez Stefan gyűrűje! –szólalt meg Elena repedt fazék hangján.

-Én tegnap délelőtt óta nem láttam Stefant. –és levette róla a gyűrűt. Hirtelen vaalmi szagra lettem figyelmes. A vérre. Már vagy 1 teljes napja nem ettem mert nem volt rá időm most pedig itt van ez a sok hulla, mentős és nézelődő. Damon meglepettem bámult rám aztán megszorította a karom. Elena hitetlenkedve fordult felénk és megijedt tőlem. Rájöttem hogy mi történt: előjött belőlem az a szörny akinek eddig tudtam parancsolni. De most már nem megy. Damon szorításából kikecmeregve rávettem magam az egyik mentősre.

Új dizi *-*

Visszatértem xD. Új dizit hoztam ezután pedig felteszem az új fejezetet! Szeretnék már egy rendszert hogy pl. 2 hetente felrakok egy részt de őszintén szólva nincs rá időm a 2 honlapom mellett, de tagnap unatkoztam és megírtam most pedig visszajött a kedvem! :D Komikat a chatbe kérek a diziről! :))