Egy teljesen átlagos napnak indult az egész. Új suli, új lehetőségek. Sajnos nagyon korán értem be ezért leültem az angol terem elé és csak vártam hátha megjön valaki. Szerencsére a nagynénémmel már tegnap beiratkoztunk és elkértük az órarendet. A nagy visszatekintéseimből arra lettem figyelme hogy egy lány lodobja mellén a táskáját. Mikor felnéztem azt hittem csak viccelnek velem. Nem hittem a szememnek. Nem mertem megszólítani ezért csak vártam hátha észrevesz. Barna haja szög egyenesen ki volt engedve, ruhája pedig farmer, tornacipő, póló meg egy pulcsi.
- Szia! Mi még nem találkoztunk Elena vagyok!
- Oh, biztos nem mert még új vagyok. A nevem Alice. – mosolyt erőltettem az arcomra hátha nem veszi észre a döbbenetemet. Megjött még egy lány akiről pontosabban tudtam hogy ki ő. Bonnie Bennett, boszorkány. Egy fesztiválon találkoztam vele New Yorkban mikor nyaraltak.
- Szia Bonnie! – Elena meglepődött hogy ismerem.
- Szia! Hogy kerülsz ide? Azt hittem nyáron látjuk egymást utonjára!
Leült mellém. Amíg beszélgettünk szinte az egész osztály megérkezett. A suli és az órák is unalmasnak igérkeztek ezért gyorsan haza akartam érni. Éhes is voltam ezért az erdő felé vettem az irányt. Mikor eléggé elkalandoztak a gondolataim egy férfira lettem figyelmes aki épp az erdőből jött ki. Ő is észre vett engem és kb. 1 percig csak egymás szemébe néztünk mikor ő odajött hozzám.
-Szia! Ahogy látom új vagy még erre! A nevem Damon Salvatore.
-Ó igen még csak most költöztünk ide. Ez az első napom. A nevem Alice.
-Alice.. szép név. Nem találkoztunk mi már valahol?
-Nem hiszem…. –nem tudtam befejezni mert bele vágott a szavamba.
-Meg hívhatlak egy italra a Grill-be?
-Bocsi de most nem jó. Haza kéne mennem!
-Akkor csak hadd kísérjelek haza!
Nem akartam nagyon ellenségesen viselkedni ezért bele egyeztem. Egész úton haza felé magáról beszélt, Mystic Falls-ról. Mellette én szinte meg sem tudtam szólalni.
-Itt vagyunk!
-Oké. Örülök hogy elkísérhettelek.
-Én pedig köszönöm. A történeteiddel többet tudtam meg a városról!
-Hát örülök hogy segíthettem! Amúgy mi a teljes neved?
-Alice Pierce. – Az arca teljesen lefagyott a döbbenettől. Megszólalni se tudott de szerintem nem is akart.
-Na akkor és megyek! Szia!
El sem köszönt hanem még mindig ott állt ahol eddig. Komolyan, már kezdtem azt hinni hogy kicserélték egy viaszbábuval. De ez már nem érdekes mert szörnyen éhes vagyok. Damon elrontotta a terveimet az erdőben hogy állattal táplálkozzak ezért inkább elmentem a vérbankba. Jobb mint egy ember vérét teljesen kiszívni, bár az se rossz de most nem volt kedvem ölni. A vérbankba egy óra alatt jutottam el gyalog ezért már szinte felrobbantam az éhségtől. Könnyen szereztem magamnak 11 csomag vért ami jó lesz holnap reggelre is. Mikor haza értem kitöltöttem az egyik csomagot a poharamba és beleittam. Végre szólalat meg magamban egy hang, végre hogy ihatok. Este mikor lekapcsoltam a villanyt eszembe jutott Damon és rájöttem hogy nagy hibát követtem el. Salvatore emlegettem fel magamban a nevet. Katherine változtatta át őket én meg megmondtam hogy Pierce vagyok.
